Mozgásszervi problémák - életminőség - interjú

A mozgásszervi problémák és az ezzel járó főként fizikai fájdalmak és pszichikai megterhelés ugyancsak elterjedt kórkép szerte a világon. A hazai népesség körében több mint 1 millió embert sújt a legkülönbözőbb korosztályokat érintve. Amellett, hogy rendkívül kellemetlen, gyakran vezet a betegek esetében az életminőség romlásához, a cselekvőképesség korlátoltságához, keresőképtelenséghez, nem ritkán rokkantsághoz. Sokan keresik fel a szakellátó intézményeket segítség reményében, de a gyakran nem megfelelő anamnézis és a nem adekvát terápiás kezelés csökkenti a fájdalmakat és nem szünteti meg a kiváltó okokat. Ahhoz, hogy tudjuk, milyen irányba induljunk el, szükséges tisztázni alapvető ismereteinket. A téma kapcsán Dr. Halász Katalin reumatológussal beszélgettünk.

- Köszönjük Főorvos Asszony, hogy a rendelkezésünkre áll. Mesélne röviden a szakmai életútjáról? Miért az orvosi hivatást választotta, hogy indult karrierje és mivel foglalkozik jelenleg?
- Mindig is a biológia, az élőlények felépítése, működése érdekelt. Gimnáziumban volt egy csodás biológia tanárnőm kinek különösen sok köszönhető sok orvos és biológus pályaválasztását illetőn. Hamar kiderült, hogy nem vagyok kutató alkat, az orvosegyetemre jelentkeztem. A reumatológia olyan szakma, ahol az orvostudomány egészének összefüggéseit ismernünk kell az eredményes munkához. Számos más szervrendszerből kiinduló betegség okozhat mozgásszervi tüneteket. De ugyanez fordítva is igaz: a primeren mozgásszervi betegség egyéb szervek elváltozásait is létrehozhatja. Az emberi szervezet egy csodálatosan szervezett egységes egész. Ez a szép a reumatológiában.
Az ORFI-ban töltött 16 év gyakorlat, valamint a rövidebb-hosszabb külföldi tanulmányutak irányították érdeklődésemet a csont anyagcsere, ill. porcelfajulásos betegségek és gyógyításuk felé. Számos gyógyszervizsgálatban vettem, veszek részt. Az utóbbi években biztosítási orvos szakértőként is tevékenykedem.
- A klinikai kép alapján milyen csoportokba, típusokba sorolhatjuk a mozgásszervi megbetegedéseket (reumás problémák, degeneratív ízületi- és csont betegségek)?
- A mozgásszervi betegségeket is a könnyebb eligazodás céljából többféle módon csoportosíthatjuk: pl. a betegség alapfolyamata alapján gyulladásos, elfajulásos (degenerativ), ill. anyagcsere-betegségekre.  Elsősorban a csont, vagy az ízület, vagy a lágyrészek domináló elváltozásával állunk szemben. A reumatológia foglalkozik az autoimmun folyamatok következtében kialakuló sokízületi gyulladással, de pikkelysömörhöz, vagy gyulladásos bélbetegségekhez társuló ízületi gyulladásokkal is.  Igen sok embert érint a csontritkulás és porcelfajulás alapján kialakuló arthrózis. Utóbbi elsősorban a teherviselő nagyízületeket (csípők, térdek) érinti.
- Időbeliségben is szét lehet választani a fájdalmakat?
- A folyamatok lefolyásukat illetően lehetnek akutak és krónikusak. A hat héten túl fennálló állapotot, panaszt, betegséget krónikusként (hosszabb lefolyásúként) kezeljük. Fontos a megkülönböztetés, mert a terápia is más az akut és krónikus esetben.
- Korosztályosan, melyek a legjellemzőbb problémák, amellyel szakorvoshoz fordulnak a páciensek? Az idősebb betegek valóban gyakrabban szenvednek a mozgásszervi problémáktól?
- A gyulladásos jellegű betegségek dominánsan fiatalabb korban kezdődnek. A fiatalabb korosztály képviselői gyakrabban szenvednek lágyrész-reumatizmustól. nyaki, háti és derékfájdalmaktól. Az idősebb korosztályt is sújthatják gyulladásos betegségek, de sokkal gyakrabban a csontritkulás, gerinc és nagyízületi kopásos (arthrósis) okozta panaszok miatt fordulnak reumatológushoz. Idősebb korban gyakrabban találkozunk olyan páciensekkel, akik mellkasi, hasi szervek betegségei által okozott háti, deréktáji panaszok miatt kerülnek reumatológiai vizsgálatra.  Ilyenkor a reumatológián derülhet ki a nyombélfekély, az epekő, akár valamely szerv rosszindulatú daganata is. A gondos kórtörténet elemzés és fizikális vizsgálaton igen sok múlik.
- Mik a fő kiváltó okok? A XXI. századi életkörülmények? Életmód? Stressz? A mozgás hiánya?
- A mozgásszervi betegségek megjelenésében a genetikai hajlamosító génstruktúrán kívül jelentős szerepet kapnak a XXI. század jelentős mértékben felgyorsult változásai, melyek az alkalmazkodó képességet próbára teszik.  A megváltozott táplálkozási szokásokon túl, a nagyüzemileg előállított termékek vegyszerterhelése, a sok és indokolatlan antibiotikum használat következtében megváltozott baktériumflóra, a fokozott stressz, az elektro-szmog, és hangsúlyozottan a mozgás-szegény életforma a mozgásszervi betegségek kialakulásában is kóroki tényezőként szerepelnek. Ne feledkezzünk meg az átlag életkor jelentős megnövekedéséről sem, mint kóroki tényezőről!
- Mik a leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai eszközök, amelyekkel, nagy biztonsággal azonosíthatóak a gócpontok, kiváltó okok?
- A kórisme felállításában, vagyis a diagnózis megállapításában még a mai technikák mellett is a kórtörténet elemzése és fizikális vizsgálat az alap.  Ennek alapján tesz fel az orvos további célzott kérdéseket, melyek megválaszolásában bizonyos laboratóriumi, ill. képalkotó eljárások (Rtg, Ultrahang, CT, MRI) szükség esetén szövetmintavétel, akár az ízületi üreg belülről csőtükrözéses (arthroszkópos) módszerrel történő átvizsgálása válik szükségessé.
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az orvos elemző gondolkozása által szükségesnek tartott vizsgálatok történjenek meg, s utána az orvos elemezze az eredményt. Sok diagnosztikus és terápiás hiba történik ezek elmulasztása miatt.  Különösen a képalkotó diagnosztikában nagy a veszély: a radiológus a vizsgálat kivitelezését és elemzését a feltett kérdés alapján végzi. Ha nem kap kérdést, alapvizsgálatot végez, s az általa fontosnak tartott jelenségeket írja le. Ez igen sokszor a klinikai tüneteket illetőn nem bír jelentőséggel. Azonban lényeges elváltozások rejtve maradhatnak, mivel klinikai adatok és konkrét kérdés hiányában a radiológus speciális technikákat, esetleg kontrasztanyagot nem használ. A jelentőséggel nem rendelkező pozitív lelet a páciensben indokolatlan betegségtudatot, félelmet kelt, mely további indokolatlan vizsgálatok sorát és pszichés terhelést indít be.
- Milyen terápiás eljárásokat alkalmaz az orvostudomány? Melyek azok a problémák, amelyek nagy százalékban gyógyíthatóak és melyek azok a területek, ahol a tudomány jelenlegi fejlettsége még csak tüneti kezeléssel tudja enyhíteni a fájdalmakat?
- A mozgásszervi betegségek gyógyításában is oki terápiára törekszünk.  A kórokozó baktériumok által kiváltott gyulladásos betegségek jelentős része meggyógyítható. A korszerű sebészeti technikával a súlyos, deformáló csípő, térd, egyes esetekben gerincelváltozások meggyógyíthatók.  A porcelfajulásos betegségek kezelésében sokszor teljes gyógyulásra nem számíthatunk, de hosszú, panaszmentes jó minőségű életre igen. Ebben segítségünkre vannak a különböző porcvédő gyógyszerek, indokolt esetben ízületbe adandó „olajozó” injekciók.  A fájdalom csillapítása alapkövetelmény. Azonban figyelembe kell venni, hogy a szokásos reuma ellenes szerek (nem szteroid gyulladáscsökkentők) rövid ideig, s a legkisebb hatásos dózisban alkalmazandók a mellékhatások elkerülése céljából.  Általában akut esetben adjuk maximum két hétig, ezalatt pihentetéssel, kiegészítő terápiával igyekszünk elérni, hogy a további fizioterápia végezhető legyen.
- Mikor hatékonyak a különböző fizikoterápiás kezelések és mikor szükséges a gyógyszeres alapú kezelést alkalmazni?
- Általános alapszabálynak tekinthető, hogy akutan fellépő heves fájdalom, esetleg duzzanat esetén a nyugalomba helyezés, pihentetés, hűtés és gyógyszeres gyulladásgátlás a követendő.  Tartós, főleg izomgöccsel, rövidüléssel járó, nem gyulladásos állapotokban a helyi meleg-kezelések, a fizioterápia a legfőbb fegyver.
Hatalmas előrelépés történt az autoimmun eredetű gyulladásos jellegű betegségek gyógyításában, az utóbbi évtizedekben.   
Az  un. biológiai  terápiák bevezetésével  igen jó, hosszú távú eredményeket érhetünk el. A betegség aktivitása jelentősen csökken, ezáltal az ízületi  deformitások kialakulása sok esetben megelőzhető, ami jó ízületi funkciót, teljes értékű életet eredményezhet. Tudni kell azonban, hogy a biológiai szerek nem veszélytelenek. A reumatológiai  centrumokban dolgozó orvosok jogosultak a biológiai terápia rendelésére.  
A csontritkulás kezelésében is számos  gyógyszeres lehetőségünk van. A minden esetben szükséges alapkezelés  a megfelelő D vitamin adagolás.
Valamennyi mozgásszervi betegségben elengedhetetlen a gyógytorna. A célzott, személyre szabott gyógytorna az izomzat erősítésével nyújtásával a testtartás javítását, stabilitását, a mozgáskorlátozottság enyhítését, jelentős fájdalomcsillapítást mozgáskoordináció javítását, egyes funkciók korrekcióját érjük el. Mindez mellékhatás mentesen tartósan, ingyen az életminőség javítását, a mozgás és önellátó-képesség tartós fenntartását eredményezheti idős korban is.
Kiegészítő kezelésként kaphatnak helyet az elektroterápiás, mechanoterápiás – (masszázs) – ill. balneoterápiás (gyógyvíz) kezelések.  Kimagasló szerepük van a funkciójavítás és fájdalom csillapításban.  A víz alatt végzett gyógytorna könnyebben kivitelezhető, nem okoz fájdalmat, viszont nagyon eredményes. A súlyfürdő magyar találmány, Moll Károly nevéhez fűződik, mely nyaki és deréktáji porckopás, ill. a csípő és térdízületi kopás okozta fájdalom és mozgáskorlátozottság javításában fontos fegyver.
- Hatékonyak lehetnek a különböző alternatív gyógymódok, mint az akupunktúra?
- Az alternatív gyógymódok hatékonyságáról megoszlanak a vélemények.  Én azt gondolom, hogy a bizonyítottan, ellenőrzötten hatékony terápiát érdemes követni. Kiegészítésként lehet alternatív kezelést alkalmazni, ha nem árt.  Azonban veszélyesnek tartom az ismerten, bizonyítottan hatásos kezelés helyett alkalmazni a nem bizonyított kezeléseket. Megelőzésként csak azt lehet ajánlani, hogy maradjunk mindenben az arany középúton. Mindenben a mértékletesség biztosan segít abban, hogy a legtovább megőrizzük az egészségünket.
A rendszer, a rend a józanész és lelkiismeret a legjobb egészségmegőrző tanácsadó.  Minden szélsőség biztosan árt (diéta, mozgás stb.). A táplálék-kiegészítők helyett a kiegyensúlyozott táplálkozást részesíteném előnyben.
Kedves Főorvos Asszony! Köszönjük az interjút.

Az interjút készítette – Tóth Ilona egészségügyi újságíró
Dr. Halász Katalin honlapja - http://www.dr-halasz-katalin.hu/