A család és a koronavírus járvány…

Bensőséges családi ünnepre, Karácsonyra készülődünk. Az elmúlt közel két évben mindannyiunk életét alapjaiban határozta meg a COVID-19 járvány. 2020-ban az ünnepre a kijárási tilalom átmenetileg enyhült.
A négy gyermekes gyógyszerész-család anyukáját, Dr. Kovács Zsuzsannát, az EGIS Gyógyszergyár Zrt. törzskönyvező munkatársát kértük fel, válaszoljon így Karácsony előtt néhány kérdésünkre.

- Kedves Zsuzsa! Köszönjük, hogy a gyerekek és a munka mellett megosztod szakmai- és családi tapasztalataidat velünk. Mielőtt erre rátérnénk a kérdésekre, kérlek, mesélj egy keveset magadról, miért választottad a gyógyszerészi pályát?

 - Édesanyám házi gyermekorvos volt, a szokásos rendelési idő mellett nagyon sokat járt ki a kis betegekhez. Iskola után sokszor vitt magával, azokhoz a családokhoz, akikkel baráti kapcsolatot ápolt. Már ekkor megtapasztalhattam testközelből, hogy jó másokon segíteni, milyen öröm gyógyítani. Orvos nem szerettem volna lenni, mert azt is láttam, hogy anyukám rengeteget dolgozik, már akkor is sok volt a hétvégi ügyelet. Gyerekként egy másik nagyon kellemes és meghatározó emlék, hogy volt édesanyámnak egy gyógyszerész barátnője, akit sokszor meglátogattunk a patikában, ilyenkor mindig bemehettem a laborba és megcsodálhattam az ott folyó munkát, rendet. Nagyon szerettem a patikai edényeket, még azt is megengedték, hogy kevergessek ezt-azt. Ha megéheztem egy kis kakaóvajat is kaptam porcukorral desszert gyanánt. Az a miliő már akkor is elvarázsolt és tizenévesként is elevenen éltek bennem ezek a pozitív élmények. Sokat beszélgettünk arról, mi érdekel, mit csinálnék szívesen, de nem mondanék igazat, ha azt mondám határozott elképzeléseim voltak. Csak azt tudtam mit nem akarok. Voltak kedvenc tantárgyaim, amikkel szívesen foglalkoztam: a kémia és a biológia. Amikor közelgett a pályaválasztás ideje, anyukámmal mindketten a gyógyszerészi pályára gondoltunk, és a döntés eredménye – a gyógyszerészi pályát választottam. Az egyetemen a Gyógyszerészi Kémiai Intézetben írtam a Tudományos Diákköri dolgozatomat, de a szakdolgozat védésnél még nem tudtam, hosszabb távon mit szeretnék kezdeni... Abban biztos voltam, hogy nyáron abba a bizonyos patikába megyek dolgozni, azután majd alakul valahogy. A Gyógyszerészi Kémia Intézetben egyetemi gyakornokként folytathattam a tudományos munkát, illetve az oktatásba is bekapcsolódhattam. Gyakorlatvezetőként ismertem meg férjemet, így ha addig volt bennem bármi kétely is a pályaválasztást illetően, eloszlott. Az első három gyermekünk (a fiúk) után még ide jöttem vissza dolgozni, aztán jött egy lehetőség, hogy más területen is kipróbáljam magam. Nem volt könnyű döntés, nagyon szerettem az egyetemen dolgozni, mai napig jóban vagyok a volt kollégáimmal. Az EGISben jelenleg törzskönyvi dokumentációt készítek, a gyógyszerkészítmények minőségéhez kapcsolódó fejezetek elkészítésében veszek részt.

- Biztosan nem árulunk el titkot, ha megosztjuk, hogy szakmai hivatásod mellett elsődleges szerepet tölt be a család, hiszen 4 gyermek édesanyja vagy. Hogyan tartható egyensúlyban a munka és a család?

- Ahogy fiatalként azt nem tudtam, hogy milyen szakmát válasszak, azt mindig is éreztem, hogy anya szeretnék lenni. Méghozzá sok gyerek anyukája. Férjem igazi nagycsaládból származik, amit az elejétől fogva nagyon szerettem. Így nem voltak ellenére a családalapításról szóló nagy terveim. Ugyanakkor a család mellett mindig is fontos volt számomra a munka, szeretek dolgozni, gondolkodni és nem utolsó sorban felnőtt emberek közt lenni, és szakmai dolgokról beszélgetni. Így sosem volt kérdés, hogy egyszer a gyerekek mellől visszamegyek-e dolgozni. A munkába való visszatérést a családom is támogatta. Édesanyám mindig is rengeteget segített a fiúk körül, aztán amikor ő beteg lett, apukám vette át ezt a szerepet. A mai napig minden reggel ő viszi a fiúkat iskolába, hogy férjemmel korán reggel el tudjunk indulni munkába és a délutánt a gyerekekkel tölthessük. Anyósom a mindennapokban nem tud úgy segíteni, hisz nem lakunk olyan közel egymáshoz. Ő viszont abban támogat minket, hogy legyen egy kis időnk egymásra a férjemmel a munka és a gyerekek mellett. Az Egyetem és az EGIS is családbarát munkahely, a munkaidőm rugalmas, saját magam osztom be az időm. Így, ha fontos esemény van a gyerekek életében, ahol Anyának jelen kell lenni, mindig ott vagyok, így pl. egyetlen nyílt órát sem mulasztottam el. Ugyanakkor, ha munkahelyen kell helytállni, fontos határidő van vagy éppen előadásra kell készülni, akkor jó érzés, hogy a gyerekeket tudom kire hagyni. Az egyensúly könnyen fenntartható, ha az embernek szerető és segítő, jó családja van és jó a munkahelye, más szóval életünk két „alappillére” egymást kölcsönösen elismeri és tiszteli.

- A COVID-19 járvány idején nálatok a nagyok már iskolások voltak, a kislány még nem. Hogyan befolyásolta a család életét – a gyerekek viselkedését –az online oktatás?

- Azt gondolom, nincsen család, akinek ez az új járványhelyzet ne változtatta volna meg gyökeresen az életét. Nem vagyunk ezzel mi sem másképp. Anna, a kislányunk nagyobb korkülönbséggel született, a legkisebb fiunk után több, mint 6 évvel. Kijöttem a gyakorlatból, de kimondhatatlan boldogság volt mikor újra szülők lehettünk. Anna éppen kétéves lett, és síelni készültünk, mikor lezárták a határokat és bezárták az iskolákat. Az iskola kért 3 napot, hogy átálljon az új üzemmódba, de én ezalatt is leültettem a gyerekeket és haladtunk tovább az anyaggal. Nem akartam, hogy ezt jó bulinak, hosszú szünetnek fogják fel. Pedig akkor nem is sejtettem, hogy ez a változás ilyen hosszú ideig éreztetni fogja majd hatását. Szóval Anna, aki egészen addig élte a kis boldog életét, belecsöppent, nem túlzás, a bolondokházába. Mindenkinek fel kellett nőni a feladathoz. Azt gondolom, hogy Anna érezte legjobban a változást, hisz egészen addig, róla szólt a nap, csak délután, mikor a fiúk hazajöttek kellett egy kicsit osztozni velük Anya figyelmén. De ebből a hirtelen váltásból ő is profitált, hisz három és fél évesen tökéletesen tudja a 2. és 3. osztályos magyar nyelvtant, környezetet, nem utolsó sorban a szorzótáblát.

- Számodra a home-office segítség volt?

- Csak a harmadik hullám vége felé mentem vissza dolgozni a GYES-ről, addig nem érintett az otthoni munkavégzés lehetősége. Májustól napi 6 órában dolgozom otthonról, és szeptembertől kell heti egy napot telephelyen tölteni. Nekem ez így nagyon kényelemes, nem kell napi másfél-két órát autóban ülni, ezt az időt tudom akár magamra, akár a családra fordítva hasznosan tölteni. Egyértelműen kimondható, hogy a home-office a mi családunknak hatalmas segítség, nem is tudom hogy miként tudnám megoldani a régi rendszer szerint. Számomra ez az egyetlen pozitív következménye a COVID-19-es járványnak.

- Majdnem minden családban volt „esemény”. Valamelyik családtag, - szülő vagy nagyszülő - elkapta a koronavírust, ami azt jelentette, hogy a többieknek segíteniük kellett… Ha nálatok volt „esemény”, ezt hogy vészeltétek át?

- Mi nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, a nagyszülők nem kapták el a családban, vagy lábon kihordták. Apukám egyedül él, nem messze tőlünk. Vele minden nap találkoztunk a leckék leadása és ebéd után. Lementünk hozzá a gyerekekkel, elvittük az ebédet, a boltban vásárolt élelmiszereket, és volt, hogy beszélgettünk egy kicsit a kertben. Nálunk talán egy kicsit izgalmasabb az volt, mikor anyósomat és apósomat az utolsó utáni pillanat után kellett Marokkóból hazarepíteni a Külügyminisztérium által szervezett járattal. A gép, ha jól emlékszem csütörtökön indult Marrakeshből, ők szerda délelőtt Tangerban döntötték el hosszas unszolásunkra, hogy hazajönnek. Amíg nem jelentkeztek be itthonról nagyon izgultam értük, hogy minden rendben legyen és egészségben leszálljanak.

- Az influenza és a COVID tünetei hasonlóak. A gyermekek között az őszi időszakban sok esetben nem lehetett tudni, melyik kórokozóval állunk szemben. Ahhoz, hogy - akár felnőtt, akár gyerek, - ne fertőzzön meg esetleg akaratlanul is másokat, tesztelni kell. Mit a véleményed a gyerekek COVID-teszteléséről?

- Ahogy Te is mondod jelenleg több vírus és baktérium is van a gyerekek körében is, ami felső légúti megbetegedéseket okoz. Anna a beszélgetésünk pillanatában is itthon van. Egyetértek, hogy nagyon fontos a tesztelés, de ezt szerintem nagyon nehéz kivitelezni minden kisebb tünet megjelenése estén. Egészségügyes létem ellenére, vagy talán pont azért, nem vagyok hajlandó sajátkezűleg otthon tesztelni a gyereket. Egyrészt félek, hogy nem szakszerűen csinálom, fájdalmat okozok a gyereknek, másrészt egy rosszul kivitelezett teszt, fals negatív eredménye hamis biztonságérzetet ad. Annak, hogy minden tüsszentésnél, kisebb orrfolyásnál PCR tesztre rohanjunk nem látom értelmét. Kivitelezhetetlennek látom pl. a mi családunk esetében, hogy a 3 gyerekkel (a legidősebb oltva van) mondjuk 2 naponta teszt eredményekre várjunk. Addig üljön otthon mindenki, mert ugye úgy van értelme az egésznek. Húsvétkor a férjem is megfertőződött. Az első jellemző tünet megjelenésekor (teljes szaglás vesztés) egyből külön költöztünk, hogy a család többi tagja ne kapja el, hiszen nemsokára nyitottak az iskolák, a gyerekek végre visszatérhettek az iskolába és én meg dolgozni kezdtem pont akkoriban. Amikor férjem letöltötte a 10 nap karantént, hazatért otthonunkba. Sajnos azon hétvégén a legnagyobb fiunk és jómagam is elvesztettem szaglásomat. Ugrott a hétfői iskola, ovi kezdés és kedden tesztelésre ment az egész család. Természetesen nem küldtem volna őket be természetesen teszt nélkül. Most viszont azt gondolom, hogy a felelősség teljes gondolkodás sokat segít. Nálunk a gyerekeknél az iskola már szeptember végén a kötelező maszkviselés mellett döntött, azóta nem is voltak itthon karanténban a fiúk, addig háromszor is. Azt gondolom jelen helyzetben inkább a megelőzés minden lehetséges lépésére koncentrálok: maszk, megfelelő kéz higiénia és OLTÁS. Viszont, ha gyerekorvosunk azt mondja, hogy vigyem el tesztre a gyermeket, orvosi javaslatát megfogadom és elviszem.

- Óhatatlanul adódik a kérdés, lehet-e, kellene-e oltani a gyerekeket a koronavírussal szemben. A kérdés nem az, hogy melyik cég melyik vakcinájával, inkább elvi…

– Az oltásokat hatóságok engedélyezik, hosszadalmas procedúra eredményeként, mérlegelve az előnyöket és kockázatokat. Azért, mert most az idő ellenük dolgozott és gyorsan kellett - esetleg kevesebb rendelkezésre álló adat alapján - döntést hozni, az nem azt jelenti, hogy ezek a döntések, engedélyek megalapozatlanok voltak. Minden gyógyszer, így az oltások esetében is sajnos számolni kell mellékhatással, szövődménnyel, azaz kockázattal. Viszont, ha ennek a kockázatnak a mértékét meghaladja az előny, pl. Covid esetében nem kerülünk kórházba, esetleg intenzív osztályra, nem alakulnak ki a koronavírus fertőzés eredményeként visszafordíthatatlan egészségügyi problémák akkor azt gondolom gyógyszerészként, magánemberként és anyaként is, hogy ezt a kockázatot vállalnunk kell. Annyit tennék hozzá, hogy nálunk mindenki oltva van a családban, aki már felvehette akár a kettőt, akár a hármat és nem csak a szűkebb 6 fős családunkra gondolok, hanem sógorokra, sógornőkre, és azok gyerekeire is. Valamint nagyon várjuk, hogy a következő korcsoport oltása is engedélyezett legyen hazánkban is.

- A Te házi patikádban milyen gyógyszerekkel készültél fel erre az „influenza/vagy vírus” helyzetre?

- Amikor gyerek voltam édesanyám is csak akkor adott gyógyszert, ha nagyon muszáj volt. Nálunk sincs ez másként. Igyekszünk sok gyümölcsöt és zöldséget enni. D vitamint rendszeresen szed az egész család apraja nagyja. Természetesen van itthon láz-és fájdalomcsillapító is. Még állandó tagja „fiókgyógyszertárunknak” a sóoldat az orrfújás megkönnyítésére, valamint, ha köhögnek a gyerekek inhalálni szoktak. Sajnos nem volt ez mindig így, legnagyobb fiam nagyon fülfájós volt, nem kellett neki még megfázni sem, hogy szó szerint csöpögjön a genny a füléből. Akkor természetesen nem maradhatott el az antibiotikumos kúra sem. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden háztartásban legyen „házipatika” és ne kelljen minden aprósággal gyógyszertárba vagy gyógyszertári ügyeletre rohangálni.

- Említetted, hogy az egészségtudatos életmódot fontosnak tartjátok a szakmai munka és a család szemszögéből nézve egyaránt. Hogyan fordítotok időt és energiát az egészségmegőrzésre?

- Egészségesen és változatosan táplálkoztunk erre édesanyám már-már mániásan ügyelt. Édesapám pedig a sportok szeretetét ültette el bennem és a testvéremben. Ezt a hagyományt viszem tovább saját családomban is. Férjem is, én is sokat sportolunk a lehetőségeinkhez képest, igyekszünk sokat kint tartózkodni a szabadban. Ezzel kívánunk jó példát mutatni a gyerekeknek, akik, szerencsére sokat mozognak. A három fiú vízilabdázik, hétköznapokon napi két órát edzenek. Hétvégenként meccsekre járnak, közösségeikkel rendszeresen túráznak a közeli hegyekben. Ezzel a hozzáállással két legyet ütünk egy csapásra, hiszen tényleg figyelnek az egészségükre, sportolnak, életmódjukká válik, és nekünk meg kevesebbet kell veszekedni velük a számítógép, telefonon előtt töltött órák száma miatt. Természetesen nem mindig sikerül eljutni futni, biciklizni, de akkor legalább sétálunk egyet.

- A karácsonyi ünnepek során szoktál egészség-megőrzéssel kapcsolatos ajándékokkal kedveskedni a családtagoknak?

- Azt gondolom, hogy az egészségünkkel ünnepektől függetlenül az év minden napján törődnünk kell. A családban az ajándékozás inkább a gyereket érinti, nekik ritkán kerül fel pl. a jézuskának címezett listára egészségmegőrzéssel kapcsolatos kívánság. De azért volt már, hogy a Mikulástól a csokoládé mellé fogkefét is kaptak. És természetesen a mandarin és földimogyoró is szokott kerülni a cipőbe egy kis egészséges finomság gyanánt. Valamint a férjem szokott futócipőt kapni szülinapra és karácsonyra.

- Kedves Zsuzsa, köszönjük az interjút, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk az egész családnak.

Az interjút készítette: Offenbeckné dr. Sólyi Ilona