A stresszről - tudományos alapossággal...
A stressz közismert fogalom. Mindenki találkozott már vele, tapasztalta a saját bőrén, ki rövidebb, ki hosszabb ideig. Vannak, akik szinte állandóan küzdenek vele és hatásaival. A téma kapcsán a stresszről, a kiváltó okokról és a következményekről Prof. Dr. Faludi Gábor egyetemi tanárral, az MTA doktorával, pszichiáterrel beszélgettünk.
- Köszönjük Professzor Úr, hogy vállalta az interjút. Mióta használjuk a stressz kifejezést, hogyan lehet definiálni? Betegség?
- A "stressz" kifejezést (a latin stringere-ből, angolul: "szorosan húzni„) az 1920-as évek előtt főleg a fizikában használták, utalva egy anyagra kifejtett erő belső eloszlására, amely feszítőerőt eredményez. Az 1920-as és a 30-as években terjedt el biológiai és pszichológiai kutatói körökben, hogy alkalmanként ezt a feszítőerőt, mint betegséget okozó mentális feszültséget vagy káros környezeti tényezőt írták le. Walter Cannon amerikai élettan professzor 1926-ban rámutatott a stressz szerepére, mint olyan külső tényezőre, mely megszakíthatja a szervezet úgynevezett homeosztázisát(1), de mint élmény magyarázata akkor még hiányzott a szakértői és a laikus gondolkodásból.
A karácsonyi szünet után ismét indul az iskola, óvoda, ez izgalmakkal teli időszak. A gyerekeket ismét várja a közösség ezért is fontos, hogy egészségesen és energiával telve töltsék el az év első hónapjait. A témáról Dr. Tory Vera csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, neonatológussal beszélgettünk.
Vannak egészségügyi problémák, amelyek rendkívül kellemetlenek, akadályozzák, hogy a beteg teljes életet élhessen, zavarják a mindennapokat. Egyeseknél nehezítő tényezőt jelenthet ezek természete, aranyér-probléma esetén ez kifejezetten tabu téma, nemcsak a család szűk körében, de sokszor még az érintett személy számára is. Pedig gyakori betegségről beszélünk, amely az esetek többségében egyszerűen és hatékonyan kezelhető. A témáról Dr. Sipos Péter, sebész, gasztroenterológus, proktológus főorvossal beszélgettünk.
